Új fejezet kezdődik csapatunk életében: Klausz László veszi át az Opus Tigáz Tatabánya irányítását.
A szülővárosából induló, majd válogatott játékossá és tapasztalt edzővé váló szakember számára ez a kihívás nem csupán szakmai feladat, hanem szívügye is.
Interjúnkban beszélgettünk vele tatabányai kötődéséről, edzői filozófiájáról, rövid és hosszú távú céljairól, valamint arról is, milyen csapatot szeretne látni a pályán.
Üdvözlünk Tatabányán! Mit jelent számodra, hogy szülővárosod csapatát irányíthatod? Van benned extra motiváció emiatt?
Hatalmas megtiszteltetés és egyben különleges érzés, hogy a szülővárosom csapatát irányíthatom. Itt nőttem fel, itt tanultam meg szeretni a futballt, és most edzőként visszaadhatok valamit annak a közösségnek, amely ennyit adott nekem. Ez óriási motivációt jelent a mindennapokban, hiszen nemcsak egy csapatot vezetek, hanem egy városért is dolgozom. Szeretném, ha a szurkolók büszkék lehetnének ránk, és minden meccsen a legjobbunkat nyújtanánk. Tudom, hogy ez felelősség is, de éppen ez teszi még izgalmasabbá és értékesebbé ezt a kihívást.
Van olyan emléked a klubról, amely különösen közel áll hozzád?
Természetesen számos emlékem van a klubról, hiszen itt kezdtem el a pályafutásomat, de ha ki kell emelnem egyet, az első NB I-es mérkőzésem minden szempontból emlékezetes marad számomra. Győrben történt, amikor Dobes Gyula helyett léptem pályára balhátvédként. Ez volt az első nagy lépés a profi karrierem felé, de nem sokkal később egy másik meghatározó élmény is ért, amely nagyban befolyásolta a pályafutásomat.
Akkoriban Csapó Károly, a Tatabányai klub legendája volt az edzőnk, és ő volt az első, aki meglátta bennem a lehetőséget egy másik poszton. Eredetileg balhátvédként vagy baloldali középpályásként játszottam, ő helyezett először center pozícióba. Ez a döntés fordulópont volt számomra, hiszen amikor később Győrbe igazoltam, Verebes József is ugyanígy látott bennem potenciált ezen a poszton. Ez indította el igazán a karrieremet, amely válogatottsághoz és külföldi szerződéshez vezetett.
Ezért ez az időszak nemcsak az első lépéseimet jelentette a profi futballban, hanem azt a pillanatot is, amikor valóban elkezdtem felfedezni, hogy milyen szerepkörben tudom a legtöbbet kihozni magamból.
Milyen első benyomásaid vannak a keretről? Hol látod a legnagyobb erősségeket és fejlesztendő területeket?
Az első benyomásom a keretről alapvetően pozitív. Egy olyan csapatot látok, amelyben megvannak a rutinos, stabil védőjátékosok, és a középpályán is rendelkezünk kreatív, játékintelligens futballistákkal. Ezek az erősségeink, ezekre kell építenünk.
A legnagyobb erősségünk a szervezettségre és a játékosok egyéni kvalitásaira épülhet. A védekezésben megvan a stabilitás, a középpályán pedig kreatív, jól látó játékosokkal dolgozhatunk. Emellett a pontrúgásoknál és a fejjátékban is lehetőségeink vannak, amelyeket ki tudunk használni.
A fejlesztendő terület leginkább a támadójáték hatékonysága. Jelenleg túl keveset jutunk el a tizenhatoson belülre, ritkán vállalunk átlövéseket, és a kapura lövések száma is alacsony. Ahhoz, hogy eredményesebbek legyünk, még tudatosabban kell felépítenünk a támadásainkat, és arra kell törekednünk, hogy a kreatív játékosaink még jobban kibontakozhassanak a támadózónában. Ezen fogunk dolgozni a következő időszakban.
Milyen célt tűzöl ki magad elé rövid és hosszú távon?
Rövid távon a legfontosabb célunk egyértelmű: bent kell tartanunk a csapatot az NB II-ben. Jelenleg az utolsó helyen állunk, de hiszek benne, hogy megfelelő munkával, szervezettséggel és elszántsággal képesek vagyunk elérni ezt a célt. Minden mérkőzésre úgy kell készülnünk, mintha egy döntőt játszanánk, és lépésről lépésre kell haladnunk.
Hosszú távon viszont ennél is nagyobb vízióm van. Szeretnék egy stabil, ütőképes NB II-es csapatot felépíteni itt Tatabányán, amely nemcsak a bennmaradásért küzd, hanem a bajnokság meghatározó együttesévé válik. Fontosnak tartom, hogy a csapat gerincét helyi, saját nevelésű játékosok alkossák, kiegészülve minőségi, meghatározó futballistákkal. A cél egy olyan klubkultúra megteremtése, amely hosszú távon biztosítja a sikeres szereplést.
Milyen edzőnek tartod magad? Inkább a taktikai részletekre összpontosítasz, vagy a motiváció és a csapategység kialakítása az erősséged?
Úgy gondolom, hogy egy edzőnek mindkét területen helyt kell állnia, mert a sikerhez elengedhetetlen a taktikai felkészültség, de ugyanilyen fontos a motiváció és a csapategység kialakítása is. Hiszem, hogy a megfelelő taktikai alapok nélkül egy csapat nem lehet stabil és eredményes, de ha nincs meg a megfelelő mentális állapot és egység, akkor a legjobb taktikai elképzelések sem működnek igazán.
Természetesen nekem is van hova fejlődnöm, hiszen az edzői szakma folyamatos tanulásról és alkalmazkodásról szól. A célom, hogy egy olyan csapatot építsek, ahol minden játékos pontosan tudja a szerepét a pályán, és ezzel együtt hisz abban, amit csinálunk. Ha ezt elérjük, akkor valódi fejlődést és eredményeket érhetünk el.
Ha egy játékos nem hozza a tőle elvárt teljesítményt, hogyan kezeled a helyzetet? A kemény kritikát, vagy a motiváló támogatást tartod hatékonyabbnak?
Minden játékos más személyiség, ezért az edzői munka egyik legfontosabb része az, hogy tudjam, kivel hogyan kell kommunikálni. Hiszek abban, hogy a kritikának és a támogatásnak is megvan a maga helye. Ha egy játékos elmarad a tőle elvárt teljesítménytől, először próbálom megérteni az okokat – lehet, hogy mentális, fizikai vagy taktikai problémák állnak a háttérben.
Fontos, hogy egy játékos érezze a bizalmat, ugyanakkor tisztában legyen azzal is, hogy mit kell javítania. A konstruktív kritikát mindig egyértelműen és őszintén fogalmazom meg, de úgy, hogy az motiválja a játékost a fejlődésre. Ha kell, kemény vagyok, ha kell, támogató – a lényeg, hogy megtaláljam azt a módszert, ami az adott játékos számára a leghatékonyabb.
Ha korábbi játékosaidnak három szóval kellene jellemezniük téged, szerinted mit mondanának?
Ez egy érdekes kérdés, de ha a korábbi játékosaimat kérdeznénk, szerintem három szóval így jellemeznének: következetes, fegyelmezett és őszinte.
Következetes vagyok abban, hogy mit várok el a játékosaimtól – nem csak szavakban, hanem tettekben is. Hiszek abban, hogy a munka és az elhivatottság mindig meghozza az eredményét.
Fegyelmezett, mert számomra kulcsfontosságú, hogy a csapat betartsa a taktikai utasításokat és szervezetten működjön a pályán. A fegyelem nem csak a játék része, hanem a mentalitásé is – nincs helye kifogásoknak vagy felelősséghárításnak.
És végül őszinte, mert mindig egyenes vagyok,a magánéletben is és a játékosaimmal is. Nem szeretem a mellébeszélést, mindig nyíltan elmondom, hogy mit várok el. Ha valaki hibázik, azt ki kell javítani, nem másra mutogatni. De ugyanígy, ha valaki jól teljesít, azt elismerem.
Mit üzensz a szurkolóknak, mit várhatnak tőled és a csapattól a következő időszakban?
Mindenekelőtt szeretném üdvözölni a szurkolókat és megköszönni nekik, hogy ennyire elkötelezettek a csapat iránt. Most érkeztem, és tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű helyzetben vettem át az együttest, de egy dolgot biztosan megígérhetek: minden nap azon fogok dolgozni a stábbal és a játékosokkal együtt, hogy a csapat fejlődjön, és méltóképpen képviselje a klubot és a várost.
A következő időszakban szeretnék egy szervezett, fegyelmezett és küzdeni tudó csapatot látni a pályán, amely minden mérkőzésen mindent belead. Tudom, hogy az eredmények is fontosak, de ennél is lényegesebb, hogy a szurkolók egy olyan csapatot lássanak, amelyik szívvel-lélekkel harcol.
Jelen helyzetben a legfontosabb célunk egyértelműen az NB II-ben való bennmaradás. Ennek érdekében minden mérkőzésre maximális koncentrációval kell készülnünk, és lépésről lépésre kell haladnunk.
Ha mindenki – játékosok, stáb és szurkolók – hisz ebben és együtt dolgozik érte, akkor sikerülhet elérni a célunkat. Bízom benne, hogy a szurkolók továbbra is mögöttünk állnak, mert együtt vagyunk igazán erősek!